Bál, bál, maszkabál...

Pénteken délelőtt hivatalosak voltunk az óvodában megtartott maszkabálra. Tudniilik, már egy hete azon gondolkoztunk mi is legyen Dóra a bálon, kislány létére elképzelhetítek hogy állatfigura szóba se jöhetett. Mindenáron valami kislányos, tündéres akart lenni. Hiába próbáltam meggyőzni, hogy legyen katicabogár, mókus vagy miegymás, szóba se jöhetett ilyesmi. Végül tündérnek öltözött, ami nem meglepő...a helyszínen azonban nagyon sok tündér volt:), ezért mondtam hogy ő legyen Csipkerózsika....végül már nem is tudom mi volt:(, minek képzelte magát szegény gyerek...jövőre remélem sikerül meggyőznöm, hogy valami eredetibb cuccot öltsön magára...
Amúgy nagyon ügyesek voltak a gyerekek, egytől -egyig. Az óvónénik is kitettek magukért, ezért köszönet nekik is. Néhány jobban sikerült kép a bálról, mivel az utóbbi időben nem tudom milyen okból nagyon béna képeket készítek:(



Csoportkép: volt itt mindenki, tündér, katibogár, oroszlán,indián, szőlőgerezd, Eperke, Zorro, bohóc, királylány, Csipkerózsika, kalóz, kutya, Mikulás, farkas stb.




A három grácia...

Jutalmazás...

Sajnos meglepődve kell tudomást vennem arról, hogy mennyire számít egy szülőnek az amikor a gyerekét megjutalmazzák az óvodában. Elméletileg azt mondaná az ember, hogy a gyermeknek többet jelent a pirospont , ha ügyesen elmondja a verset, elénekeli a dalocskát, azonban gyakorlatilag azt tapasztalom nap mint nap hogy a szülőnek még többet jelent ha a gyerek hazaviszi a köténykére ragasztott piropöttyöt. Kedves szülők és azok akik még olasgattják a blogomat, persze hogy kell jutalmzni a gyerekeket, csak azért nem szabad átesni a ló túloldalára. Legyünk őszinték egy pillanatra magunkkal szemben: a sok kis pötty nem tükrőzi a gyerekeink tudását. Minden szülő kissé vak is egyben, és persze hogy szülői szemmel nézve a saját gyerekünk a legszebb, legjobb , legokosabb. Csak azért ezt nem kell folyton hangoztatni más szülőknek, nem kell senkit se megbántani. Lehet hogy más gyerek is ugyanolyan fogékony, csak nem annyira bátor hogy elmondjon verset , éneket, hanem magába gyűjti a tudást és egyszer majd, amikor nem is várjuk elmondja. Nem kell elfogultnak lenni. Mert azt tapasztalom, hogy már most kialakítjuk gyerekeinkben a versengésre való hajlamot. Akkor mi lesz a jóakarattal? Az igazi, szelíd, tiszta barátságokkal? Ebben a kiskorban arra kell törekednünk hogy ezt alapozzuk meg. Az őszite, tiszta, igazi barátságot. Ha megtanulják értékelni, elfogadni jóval rosszal társaikat, és nem kinevetni; felemelni az elbukót és nem átlépni rajta; akkor igen, mondhatjuk hogy jó szülők voltunk, mert gyermekünk egy kedves, barátságos emberré formálódik. Nem hiába mondják a lányok esetében, hogy" nézd meg az anyját, vedd el a lányát". Nem csak a fizikai tuljdonságokra vonatkozik ez a szólás. Hanem az alaptermészetre is. És van benne némi igazság.
Ki fogja megkérdezni az évek elteltével, hány pirospontot kapott a gyerek az óvodában, ki fogja megkérdezni hányasokkal végezte az iskolát, hányassal érettségizet vagy licenszezet? Senki. Tapasztalatból mondom. De azok akik megőrzik a gyerekkori barátjaikat, boldogan emlékeznek majd vissza a vidám pillanatokra, amikor együtt nevettek, táncoltak, együtt sírtak vagy bosszankodtak. És ne feledjük, egy jó pajtásra mindig szüksége van az embernek.
Persze, nem úgy kell ezt érteni hogy azért menjen saját feje után a gyerek, ne tanuljon, lógjon stb. Hanem a tanulás mellett, a versengés mellett, ami konstruktív is lehet ha mértékeljük és nem visszük túlzásba, ki kell alakítson olyan vele egykorúakkal baráti kapcsolatot, akik mellette vannak a nehéz pillanatokban. És sajnos az élet ilyet is tartogat gyerekeinknek, bármennyire is próbáljuk megóvni őket ezektől. Enyhíteni lehet, de eltörölni nem a nehéz pillanatokat.
És hogy zárjam le egy ismert szöveggel, idézem Malek Andreát:

"Azért vannak a jóbarátok,
Hogy a rég elvesztett álmot.
Visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jóbarátok,
Hogy az eltűnt boldogságot,
Visszaidézzék egy fázós alkonyon."

Bajnokaim:::)))

Dóra mondta

Ma amikor hazajött az óvódából a lányom ezzel fogadott:
"Anya, mondjad hogy Pepsi..."
Erre én mondom hogy:"Pepsi".
Na vajon kitaláljátok, mit mondott erre a lányom? Nem hinném...
Dóra: "Pepsi, anyád sexy."
Meglepődve kérdeztem, hogy kitől tanulta, mire ő tudtomra hozta a kislány nevét, aki meg kell jegyezzem kissebb a lányomnál. Aztán kérdem tőle hogy OK., de mit jelent az hogy "sexy"? A válasz is jött nagyon hamar:"Hát mit-mit? Azt jelenti, hogy elment vásárolni anya.":::)))Még jó hogy gazdag a fantáziájuk, és jó hogy ezt jelenti az a szó:::)))

Már megint fogyókúra

Amióta tudom magam mindig kellett fogyókúrázzak hogy el ne hízzak. Nem beszélve arról hogy amióta két gyereket szültem, az egész szervezetem megváltozott és nem akar engedelmeskedni a fogyókúráimnak. Szóval, lassan kezdek depis lenni, mert már nem tudom hogy szabaduljak meg a felesleges kilóimtól. A legújjabb a 90-en napos diéta, amibe minden reményemet belefektetek...mert nagyon szeretnék lefogyni már...lássuk ha kibírom. Ez a mai ebédem, keményítőnapra...nagyon fincsi...
Itt megtudtok többet a diétáról...ha érdekel valakit
http://www.mindmegette.hu/index.php?apps=cikk&cikk=12381
...és ha kell van egy csomó jó receptem is hozzá...nyámi- nyámi...

Új szavak

Zalánka nem akar beszélni, és ez biza azért van, mert anya is apa is, és mindenki a környezetéből mindent megért amikor magyarázni kezd kézzel- lábbal, és nem szavakkal. És akkor találgatjuk , hogy most mit is akar mondani? Pl. víz? Ilyenkor bológat hevesen hogy" igen". Na de eldöntöttem hogy "többet nem értek" babanyelven, és nem értek a magyarázatokból sem, amit meg kell jegyezzek, beválhatna színésznek , pantomim, olyan jól meg tudja magyarázni amit tudatni akar. Ígyhát kénytelen lesz megszólalni, amit már nagyon várok. A napokban sokat fejlődött, hiszen már mondja hogy"ana", ami anyát jelent; "apa", magától érthetődik mit akar mondani ezzel; "vízs", ami a víz; "Dodo", ez nem más mint Dóra. Azt hogy" egy" már régebbről mondja, csak most az a különbség hogy tisztábban kiejti. Na tudom, nem sok, de ami másnak kevéskének tűnik, nekünk nagyon sok, mert eddig csak blablált össze- vissza. Ezeket a szavakat is csak kínjában mondja, amikor látja hogy nem reagálok. Szóval, a jó irányba haladunk....
Nehogy elfelejtse megemlíteni, hogy a legszebben és legkorábban kimondott az a NEM volt....vajon miért? :::)))

Ezt muszáj lejegyeznem...

Az este történt, tehát még friss. 20 óra körül jöttünk hazafele a gyerekekkel, át a piacon. Egyszer csak Dóra rámászott egy műanyag ládára, amit valaki kipakolt hogy parkolót foglaljon magának reggelre. A láda teteje, feladta a szolgálatot, amin nem is csodálkozom, hiszen amúgy is rozoga volt és a lányom se pehely súlyú. De nem tettem neki semmi megjegyzést, egyszerűen megnéztem és megcsóváltam a fejem. A dolog elfelejtődött: hazaértünk, vacsiztak, fürdés és meseolvasás. Mese után imátkoztunk és egyszer csak arra lettem figyelmes hogy keservesen sír Dóra . Közben kint a lépcsőház előtt megállt egy mentőautó, mint később kiderült, egyik szomszédunknak vesekrízise volt. Na de miért sírt a gyerek? Kérdem tőle, hogy mi a baja?
"Anya, most jöttek utánam...hogy vigyenek el"...és megállás nélkül zokog.
" Ki vigyen el kincsem ?"- kérdem.
" Hát a rendőr bácsi, mert eltörtem a ládát a piacon. Nem látod a fényt, most jöttek".
Hogy őszinte legyek nem tudtam kacagjak vagy sem, olyan keserves látványt nyújtott. Kicsi kezét összefonta a mellén, és könyörgött, hogy ne engedjem be Őket, a rendőr bácsikat. Végül sikerült megnyúgtatni, hogy nem hozzá jöttek, ezek nem is rendőr bácsik, hanem orvos bácsik, életeket mentenek, roszul lett a szomszéd bácsi és azért jöttek, de elég hosszú időbe telt a procedura. Csak még mindig nem jöttem rá, honnan szedi ezt a rendőrbácsis sztorit, hiszen mi soha nem ijesztgettük ilyesmivel...na egyszer majd megtudjuk...csak ki kell várni.