Az este történt, tehát még friss. 20 óra körül jöttünk hazafele a gyerekekkel, át a piacon. Egyszer csak Dóra rámászott egy műanyag ládára, amit valaki kipakolt hogy parkolót foglaljon magának reggelre. A láda teteje, feladta a szolgálatot, amin nem is csodálkozom, hiszen amúgy is rozoga volt és a lányom se pehely súlyú. De nem tettem neki semmi megjegyzést, egyszerűen megnéztem és megcsóváltam a fejem. A dolog elfelejtődött: hazaértünk, vacsiztak, fürdés és meseolvasás. Mese után imátkoztunk és egyszer csak arra lettem figyelmes hogy keservesen sír Dóra . Közben kint a lépcsőház előtt megállt egy mentőautó, mint később kiderült, egyik szomszédunknak vesekrízise volt. Na de miért sírt a gyerek? Kérdem tőle, hogy mi a baja?
"Anya, most jöttek utánam...hogy vigyenek el"...és megállás nélkül zokog.
" Ki vigyen el kincsem ?"- kérdem.
" Hát a rendőr bácsi, mert eltörtem a ládát a piacon. Nem látod a fényt, most jöttek".
Hogy őszinte legyek nem tudtam kacagjak vagy sem, olyan keserves látványt nyújtott. Kicsi kezét összefonta a mellén, és könyörgött, hogy ne engedjem be Őket, a rendőr bácsikat. Végül sikerült megnyúgtatni, hogy nem hozzá jöttek, ezek nem is rendőr bácsik, hanem orvos bácsik, életeket mentenek, roszul lett a szomszéd bácsi és azért jöttek, de elég hosszú időbe telt a procedura. Csak még mindig nem jöttem rá, honnan szedi ezt a rendőrbácsis sztorit, hiszen mi soha nem ijesztgettük ilyesmivel...na egyszer majd megtudjuk...csak ki kell várni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése