Zalán és Dóra: Újra együtt...és most magyar karakterekkel...

Mna, újra itt vagyok...már többen is jelezték hogy rég nem írtam....hát ezután fogok. Végre vége van a szessziónak is, minden vizsgám sikerült és ennek nagyon örülök. Mostmár csak egy szesszió és az államvizsga maradt hátra, de addig relaxálok. Visszatérek a műtétes témára, ugyanis azt kéne kissé részletezzem. Ez a sérves dolog elég hirtelen jött egyik este csak úgy bedagadt az alhasa Zalannák, és mi nagyon beijedtünk. Arról volt fogalmunk hogy a gyereknek "kerti betegsége van", ezt kedves uram fogalmazta így , mármint vándorló herék, románul meg "testicoli flotanti". Igen ám, de mikor már meglátogattunk vagy három orvost és egyik se jött rá hogy mitől dagadt meg a gyerek alhasa, akkor elküldtek röntgenre vele. Ott a "híres" Branda doktor megállapította hogy jobboldali sérve van, és műteni kell. Azonban, én kis pesszimista, úgy gondoltam elviszem még egy dokihoz, akinél a 6 hós csipőficam kontrolon is voltunk...amúgy első perctől őt ajánlotta a családi orvosnőnk. Ő volt az, Dr. Gocan, aki semmi gépezet nélkül megállapította hogy a gyereknek kétoldali sérve van, türelmesen elmagyarázott mindent, kedves volt és értheően magyarázott, nem orvostanhallgatók számára használt nyelvezeten. Ezután azt mondta mindenkép műteni kell, nem kell elsietni a dolgokat, amikor mi eldöntjük, jónak látjuk , akkor szóljunk és ő megműti. Mja, majdnem elfelejtettem, hogy amikor ő konzultálta a gyereket, Zalán nem sirt, a többi dokinál üvöltött. Nem tudom miért, mi a magyarázat. Hazajöttünk szótlanul a párommal, és azon töprengtünk hogy most mi legyen...várjunk, meddig...van értelme?
Végül úgy döntöttünk egy hétig még várunk, mivel én szesszió kellős közepén voltam ...de a gyerek szervezete nem akart várni: egy este pelenkázás közben diónyi daganatot fedeztünk fel ágyékban, és akkor hívtuk a dokit. Nem tartozkodott Kolozsváron, de szólt a kollegájának hogy megyünk a korházhoz, és az fogadott. Persze mire odaértünk a sérve visszahúzódott, de megcsinálták a beutalót és egyeztettünk Gocan orvossal hogy kedd reggel ott leszünk , műtétre készen. Ez szombat este történt...de nem feküdtünk be a korházba. Keddig nem is dagadt meg többet a gyerek sérve, de végül csak bevittük műteni...
Reggel fél 8 kor ott is voltunk, felvittek egy szalonba, ahol rajtunk kívül még egy lány feküdt, azelőtti nap volt műtve. Jaj és minden horror dolog itt kezdődött: először is az égynemű olyan koszos volt hogy még a táskát se jött hogy rátegyem, aztán kaptunk egy kis éjjeliszekrényt, és oda mindent be kellett tuszkolni, csizmától- nagykabátig. Katasztrófa volt. Nem beszélve a személyzetről. Folyton azt fújták hogy legyen rend és legyen elrendezve a lepedő...csípős megjegyzéseimet, sajnos próbáltam lenyelni a gyerek érdekét néztem. Szerencsére itthonról vittem jó nagy törölközőt, azzal leterítettem az ágyat és azon aludtunk mindketten. Reggel meg is műtőtték Zalánt, szerencsére nem kellett várni másnapig, mert volt olyan akit odarendeltek a dokik és ott ültek műtetlenül másnapig. Fél 10 körül levittek a műtő mellé, és csepegtettek valamit a gyerek orraba, gondolom valami szédítő szert. Erre abból következtettem, hogy az egyik szimpatikusabb asszisztensnő, felhívta a figyelmemet ne ijedjek meg ha a gyerek próbál elaudni vagy elpuhul, az csak a cseppek hatása. Igen ám , de az én fiam nem puhult el, sőt szó szerint levadult, alig bírtam vele. Csípet, harapot, karmolt, mint egy kis vadmacska. Szóval, szó köztünk:::)))maradjon, alig vártam már vigyék és hozzák vissza. A csepegtetés után egy órára rá jöttek és elvitték műteni. A műtét maga 40 perc, ezt a doki mondta, a fiamat fél egykor hozták vissza, félig aludva még. Legelőször mikor hozzászóltam nem ismert meg, aztán mikor észrevett az volt igazából nagy öröm. Egész nap ölbe tartottam, addig tettem le amig ott volt Gábor meg anyosom, és elmentem wc-ni...Nem akart enni semmit, inni se. Aztán olyan 19 -ra lehetet amikor mutatta hogy szomjas...;nagyon jól aludt...pihizett. Én nem...Egész éjjel mellette lehettem, ami jó volt, és éjjel aludtam én is. De reggel 6- kor berugták az ajtót, és nem túlzók, aki járt ott tudja hogy jönnek felmosni és a takarítónőt nem érdekli hogy a gyerek még aludna...szóval , ők nem olvassák az illemszabályos könyveket, tehát az ilyen dolgokat nem ismerik. Aztán jöttek hogy tegyünk rendet, mert jön a vizit, és húzzuk már ki a lepedőt, nem látjuk hogy a gyerek összegyűrte a lábával...hogy szarnám le őket magasról, bocs de nagyon rossz a véleményem róluk...a "titkárnőkről", ahogy anyosom szokta mondani. Ne értsetek félre, semmi bajom a takarítónőkkel úgy általában véve, csak ezekkel van bajom !!!!!!!
Na de jó hogy túlvagyunk mindenen,egyelőre, mert még előttünk a bal oldali sérvműtét...kb. egy hónap múlva. Ja, ne feledkezzek meg arról, hogy igen, kedveseim pénzt is adtunk, nem mondom mennyit, de nem mondták hogy nem kell....ez Románia...és sajnos mi rájuk vagyunk szorulva az ilyen emberekre. Ha valakit érdekel, magánban elmondom hogy mennyi is egy ilyen mútét, de itt nem szeretném részletezni. Inkább azt szerettem volna leírni hogy milyenek a szolgáltatások, csak nem vagyok meggyőződve hogy sikerült...és ez azért van így , mert azóta eltelt az idő és bennem leülepedett a sok méreg és harag....
Puszi mindenkinek aki még olvassa a bejegyzéseimet és nem unt meg várni rá....bonuszként felteszek egy-egy képet a gyerekekről...úgy megnőttek.