Razos est

Mar nagyon regota kerdi a lanyom hogy mit jelent az hogy meghalni, hova mennek akik meghalnak, mi tortenik veluk es velunk . Ez reszben abbol jon hogy mar tobbszor ellatogatott mamaval meg tataval a temetobe, friss viragot vittek, osszeszedtek a sirokat. Minden alkalommal megkerdezte hogy kik laknak ott, mire a normalis valasz az volt hogy az oregek halnak meg. Ma este , amikor hazafele tartottunk mamaektol, a lanyom bejelentette hogy o ferjhez akar menni. Es apat szemelte ki ferjeul. Mire en azt valaszoltam, hogy apat en valasztottam ferjul es o majd keres maganak valaki mast, de majd 20 ev mulva. Akkor o olyan nagy lesz mint en most. Mire o ramnezett es azt kerdezte:
-" Es te, anya akkor mekkora leszel?"
- " En- feleltem- akkor mar oreg leszek."
Na ennyi kellett az en draga lanyomnak, sirva fakadt , ugy hogy mindenki minket nezett, azt gondolhattak hogy jol meg agya-bugyaltam. Kerdeztem mi tortent, es ket nagy huppoges kozott kinyogte hogy o nem akarja hogy en megoregedjek, mert az oregek meghalnak, a temetobe viszik oket, es tobbet sosem fog engem latni.
Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. Mondtam neki hogy eszem agabnan sincs meghalni, majd akarom latni amint kijarja az ovit, sulit, egyetemet, csaladja lesz, es neki is lesznek gyerekei, ugy mint nekem. De nem ment ez a taktika. Aztan azt mondtam , hogy en ha egyszer majd nem is leszek, sziveben orokke elni fogok. Ez se ment. Meg jobban sirt :::(((vegul meg azt mondtam hogy imatkozzon minden este hogy Isten ne vegyen meg magahoz... Ekkor elertunk az uzlethez es mondtam neki hogy beszaladok tejert, o figyelje Zalankat, nehogy elvigyek. Nem ultem semmit bent, azonban amikor kijottem, lattam a lanyomat osszekulcsolt kezekkel amint imatkozott, ertem, hogy ne haljak meg....sirva fakadtam, mit tudjak erre mondani?Hamar letoroltem a konnyeimet, hogy ne lassa, es elindultunk szotlanul hazafele. Egyszer csak megszolalt: "anya , imatkoztam hogy ne halj meg, es Isten mindent hall es lat....igaz?"
Magamhoz oleltem, jova hagytam amit mondott es igy sirtunk mostmar ketten....mert neki is potyogtak a kis sos konnyei...olelt magahoz, szoritott es azt sugta hogy "nagyon szeretlek , anya, es akit szeretnek, az nem hal meg soha-soha." Elcsuklott a hangom es annyit mondtam hogy en is szeretlek angyalom, nagyon-nagyon. Aztan megfogtam a kis kezet es csendben jottunk hazaig. (Zalanka, aki tanuja volt az egesznek, nagy , tagra nyilt szemekkel nezett es nem ertette hogy miert sirunk....)